Jodaeiye Nader az Simin - Egy válás története (2011)

Asghar Farhadi 2011-es filmje, ő csinálta az Eli történetét is. Nem szép dolog összehasonlítgatni, hisz minden film egy kicsit más, de talán az valamivel jobb volt. A lényegen persze nem változatt, hogy ez is egy mestermű.
Elképesztően életszagú mégis őrjítően feszült szituációk.
Voltaképpen nincs főszereplője a filmnek, kerüli a sablonokat. Szédületesen jó alakítások.

10/8

The Grey (2011)

 

Lírai kalandfilm, katasztrófa elemekkel.
Jól kidolgozott karakterek.
Con Air stílussal kezdődik.
Egy idő után kiszámítható a szerkezet, nincsenek erőteljes fordulatok az utolsó harmadában a filmnek, csak a a négysoros vers a főhős apjától, aminek van ugyan súlya és értelmet nyer, de így is csöpögős.
Figyelemreméltó, hogy mennyire kevésből leforgatható, hisz a nagy fehér semmiben mászkál egy csapat, gondolom nem valódi helyszínen forgattak.
rendező: Joe Carnahan
http://www.imdb.com/title/tt1601913/
10/7

Slightly Scarlet (1956)

Cover-Up (1949)

 Hát jónak semmikép se nevezném a Cover-up-ot. 
A probléma persze az is hogy ez a film nem egy noir, bár mostanság épp egy kicsit tanácstalan vagyok ebben az ügynem, mitől noir a noir, és mi a van a kor egyéb más krimijeivel, gyakran mondják hogy a who done it effektus nem túl noiros, ugyanakkor azért van egy pár ilyen, elég a Mildred Piercere gondolni de még nyilván akar egy-kettő.
A film főhőse megérkezik egy kisvárosba karácsony előtt pár nappal, hogy egy öngyilkossággal kapcsolatos biztosítási ügyeket intézze, és tekintve hogy az egész város mélyen hallgat illetve elhallgat, úgy dönt hogy nyomozásba kezd, mert minden jel arra utal, hogy gyilkosság történt. Persze közben a románca is szépen épül, a gyanúsított lányával, sőt előrébb is van mint maga a nyomozás, amely egyébként erőteljesen gyengíti a történet vezetést.

Nincs benne flash back, pedig el lehetne játszani Agatha Christie-s módon, de ezt nem teszik, sőt narráció sincs, az egyetlen valamire való jó jelenet az amikor a gyilkosság helyszínén a nővel, elképzelik, hogy mi történhetett, majd a feltételezett gyilkos helyén valóban megjelenik, valaki (láb felsvenk) a seriff.
Ezentúl az a jelenet is igen erőteljes ahol, a nő a gyilkos fegyvert visszaakarja tenni egy halott ember lakásába, majd fordítva teszi vissza, és közben a főhős megjelenik a házba vizsgálódik (sok szubjektív) és szépen lassan lejön neki, hogy az ott élő férfi bal kezes volt, ez később lesz fontos... persze ez is nagyon túl van magyarázva.

A lényeg hogy a film meglehetősen gyengén van megcsinálva, az alap talán egész jó ötlet, de sajnos semmi a szereplők sincsenek agyon színezve, hogy nagyon megszeressük őket, és a történet vezetésben sincs különösebb csavar.

Ami jó benne, hogy a városban az elején valóban mindenki passzív.

_

Planes, Trains & Automobiles (1987)

Ez volt az egyik legjobb amit John Hughestól láttam.

The Breakfast Club (1985)

nagyon szerethető film.

Ferris Bueller's Day Off (1986)

nagyon jó volt, pedig , hogy utálom brodericket.