Black Swan (2010)

Annak ellenére, hogy környezetemben lévő szakmabeliek, barátok, haverok és még elég sokan mások fanyalognak Aronofsky filmei után, én teljesen elégedett vagyok ezzel a rendezővel. Persze a hőbörgők legfőbb oka az hogy a Pí után hogyan lehet ilyen nyálas filmeket csinálni, és értem is de akkor se szeretem ezt a hozzáállást.

A fekete hattyú akárcsak a rendező korábbi filmjei középpontjába egy erőteljes karakter áll, rendkívül jó alakítással, többrétegű problémákkal.
Aronofsky egyértelműen szereti a giccset, különböző okokat keres hogy okozatként rátaláljon, az elemelt, színekben pompázó, cukormázas giccsre. Azt kell mondjam, hogy tökéletesen értem hogy sokak számára, ez kicsapja a biztosítékot, de én valahogy soha nem várok mást, ugyanis kezdettől fogva így épülnek filmjei. Példának okárt a Black Swan álomjelenettel kezdődik, melyben persze minden zárójeles, és megengedett. Ilyen bugyuta kezdés után egyáltalán nem érzem erőltetettnek az übergiccs befejezést.