Annyira nagy élvezetet okoz számomra az olasz vígjáték nézése, hogy az már majdhogynem misztikus. Gondolkoztam ezen és elég nehezen találok magyarázatot rá, azonfelül, hogy nagyon jók az olasz komédiák.
Az egyik erősen kreált ok, talán az, hogy Bud Spenceren szocializálódtam, egyszerűen ő általa ismertem meg a mozit, az ő filmjei keltettek először ámulatba, és ő érte kezdtem el először rajongani. S valahol az Soliti Ignoti is ezen főként 70-es 80-as évekbeli vígjátékoknak az előfutára. Nyilván nem az első példány jó tíz húsz évet visszamehetnénk a filmtörténetbe ha megakarnák találni az elsőt vagy elsőket, de mindenesetre ez egy igen jól sikerült darab, és izzig-vérig olasz vígjáték.
A karikatúraszerű karakterek, helyzet és karakter komikum, szexualitás, és persze számomra leginkább tetsző szociális háttér ábrázolás nem megszokott síralmas módon. Pergő dialóg, kocsmai verekedések, üldözések.
Nagyrészük ott van a Bud Spencer filmekben.
Három évvel ezelőtt Rómában mindenképpen akartam venni filmes képeket, és sikerült is találnom egy jó képet amin Gassman, Mastrioanni, Toto és a többiek is szerepelnek a háztetőn.
Akkor még nem ismertem ezt a filmet, de nagyon érdekelt mert Gassman és Mastroianni a kedvenceim (kinek nem?), és sajnos csak most sikerült megnéznem a filmet. Elég szomorú körülmények által jutottam el a filmig újra, egy hónapja meghalt Monicelli, a rendező, akinek leginkább a Nagy háború című filmét szeretem, imádom. Nézegettema neten, hogy miket csinált még, és megleltem ezt a filmet, majd miután kiderült, hogy Marcello és Gassman nem túl sok általam nem ismert filmben játszottak szép lassan kizárásos alapon rájöttem, hogy ennek a filmnek kell lennie annak, aminek az egyik képe a szobám falán díszeleg. Késő este néztem és amikor ahhoz a jelenethez ért a film, melyről a kép készült irtó furán kezdtem érezni magam, olyan volt mint amikor az idő összeáll egésszé, mikor a múlt és jelen és jövő semmiben sem különbözik egymástól. Na jó nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de csakugyan ritkán éreztem ilyet, talán épp filmnézésnél fordulhat elő hasonló, ahol az idősíkok váltakozásai s a cselekmény szerkesztése révén dramatizálják a filmet pl.: Pulp Fiction.
Nagy élmény volt.
Maga a film:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése