Love and Other Drugs (2010) Szerelem és más drogok

Isteni premier előtti vetítésen voltam. Nem volt hely jegy, úgy, hogy éles csaták mentek a legjobb helyekért, voltak akik már 25 perccel korábban ráfeküdtek a székükre, de olyan is volt aki egyszerűen ledobta a székre a kabátját aztán elment cigizni. Épp azon gondolkoztam, hogy mi a fene jó van a premier előtti vetítésen amikor megláttam egy apukát  aki szép komótosan elindult a második sor belső szélén lévő üres üléseket elfoglalni két kis kölykével, mire egy másik apuka  szemfülesen és (undorító módon) átlépve az első sort ráesett az üres helyekre. Gyomor forgató viselkedésé különösebb reakciót nem váltott ki az ellenfeléből, aki csak megkérdezte, hogy ez komoly e, mire a szemfüles őrülten ártatlan képet vágott és a szájába vett egy marék sajtos popcornt, merthogy volt nála, egy szép nagy vödör.

Nagyon sajnáltam ezt az embert de főleg a gyerekeket meg az apukát meg őket.

portos leírás:

 "Jamie (Jake Gyllenhaal) sármos pasi, nincs nő, akit ne kapna meg, ha akar. És ő mindegyiket akarja - miközben a munkájában is örökké győzelemre tör: gyógyszerekkel kereskedik, és már nagyon várja a nagy fogást. Azután találkozik Maggie-vel (Anne Hathaway), aki más, mint az addigi könnyű kalandjai. Meghódíthatatlan szabad szellem, aki nem hagyja, hogy bárki vagy bármi az útjába álljon. A páros vad, szenvedélyes, és kiszámíthatatlan viszonyba keveredik egymással. 

Jamie, aki képtelen bármiféle elkötelezettségre, kisebb válságba kerül, mikor kapcsolatuk komolyra kezd fordulni. Maggie is egyre jobban vonzódik hozzá, bármennyire is küzd az érzései ellen, és az ellen, hogy ez a szerelem mindent megváltoztathat körülöttük."

Hát a film az borzasztóan nagy közhelyes nulla volt, annak ellenére, hogy mind Edward Zwick, mind Anne Hatyaway és Jake Gyllenhaal jók, illetve csináltak már jót. No de ez a film tényleg semmilyen, a forgatókönyv közhelyes, a színészi játék a karakterek elnagyoltak, a dramaturgia úgy köhög, mint egy láncdohányos, a ritmus rendben van, de hát könyrgöm mégiscsak amerikai filmről van szó. Képileg az egész film olyan volt , mint egy 90 perces Jóbarátok rész kevesebb poénnal, mint egy 25 perces Jóbarátok. Szóval fájdalmas volt, és sajnos az volt számomra a szomorú, hogy a közönségnek bejött, röhögtek minden elcsépelt poénon... Számomra egyetlen jó karakter volt a filmben, amúgy a poénok kilencven százalékáért ő felelt, és bár nem az tetszett nekem, hogy a karakter vicces, hanem, hogy végig gondolt. Ez a főszereplő öccse, az elhízott Josh Gadd által megformált szintén Josh karakternek elnevezett figura.

A film amúgy szánalmas sex jelenetekben bővelkedik, nem sokban különbözik egy Lipton reklám hangulatától.